"Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk." (Zsid. 4,13)

 A meztelen valóság, a kendőzetlen igazság nem mindig van ínyünkre, mert sok mindenre emlékeztet. Olykor azzal szembesít, hogy mit tettünk, máskor meg azzal, hogy mit nem tettünk meg. Nem álltat azzal, ami van, hanem arra is rámutat, ami nincs. A tökéletesen felépített életvitel, a nagyszerűnek hitt alkotások és lehetőségek, a jól kigondolt terveink egyetlen szempillantás alatt omlanak le, dőlnek össze, amint kiderül, hogy a Teremtő Isten örök rendjében gyorsan illanó légvárak csupán. Mi marad utána? Romhalmaz? Csalódottság, depresszió, bánat? Esetleg a felismerés, hogy minden kudarcból tanulhatunk valamit önmagunkról, és minden sikerért, hálát adhatunk Istennek. Ez korántsem az a számadás, amiről az igénk szól, csak egy időszakos és nagyon időszerű számvetés. "Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen." (Zsolt 32) Így állhassunk Teremtő Urunk elé ma is. Ámen.