"Pál írja: A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is." (2Kor 1,7)

  A reménytelen helyzet legtöbbször váratlanul, szinte egyik pillanatról a másikra tör ránk. Sokszor teljes bizonytalanságba sodorhat akár egy egész családot, sőt népek országok életében is teljes zűrzavart és káoszt idézhet elő. A történelem keserű tanulságai, bizonyságai dacára, legtöbben lelkünk mélyén mindig egyfajta "naiv" bizalommal, remélik, hogy pont velük és éppen most mindez nem történhet meg. Aztán, ha közvetlen elszenvedői vagyunk szeretteink, barátaink, esetleg hozzánk hasonló egyszerű emberek szenvedésének. Hol keresünk, hol remélünk ilyenkor megnyugvást és vigaszt? Lehet-e bizonyos a reménységünk, hogy a baj, a veszedelem elmúlik? 

  A hívő ember tisztában van azzal is, hogy neki Krisztus mindig részestársa a szenvedésben. "Ő előbb szenvedett értünk..." - hogy mi az Ő vigasztaló erejéből reménységet meríthessünk ma is. Reménységet, hogy Isten Lelke munkálkodik, nemcsak a hívő emberek, de a népek és az igazán felelős vezetők életében is. Ezért imádkozzunk mi is! Ámen