"De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!" (Zsolt. 141,8)

 A hívő ember számára különös jelentősége van annak, hogy minden időben és minden körülményben az Úrra tekinthet. Ha a híradásokat figyeljük, ha a folyamatosan romló gazdasági helyzetet nézzük, bizony aggaszt mindaz, ami körülöttünk, vagy úgy általában a világban történik. Nem árt néhány percre elszakadni a világ félelmetes történéseitől, a csendet, a lelki békességet, az értelmes lét igazi értékeit keresni és fellelni a zűrzavarban. A Szentírás szerint, ha valaki üldözői elől a szentélybe menekült és ott megragadta az oltár szarvát, azt a zsidó hit szerint Isten a oltalmába vette. (2Móz 21,12-14; 27,1-2). Salamon király elől, a trónviszályban Adónijját pártoló, Joábról olvassuk „bemenekült az Úr sátrába, és megragadta az oltár szarvait”(1Kir 2,28). Jó lenne, ha mindig imádsággal kapaszkodnánk meg az Úr oltalmazó szeretetében. Egyedül Ő tarthatja meg életünket ma is. Bízzunk benne és áldjuk érte. Ámen.