„Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be...” (Ésa.51,16)

Nagyon sokszor az a problémánk, hogy nem tudunk megszólalni. Vagy az van, hogy nem merünk véleményt nyilvánítani, vagy az, hogy nincsen igazi mondanivalónk. Ilyenkor fecsegünk. Van-e igazi mondanivalónk, ami feltétlen kikívánkozik a mi szívünkből? A másik problémánk a kiszolgáltatottság érzése. Mi lesz velünk? Ki vigyáz ránk? Kiben bízzunk? Nos, ebben a két kérdésben ma bátorítást nyerünk, éppen úgy, ahogy a tanítványok: a Szentlélek majd megmondja, hogy mit kell szóljatok. Szóval bíznunk kell abban, hogyha jó úton járunk, Isten megadja nekünk azt az igét, azt a belátást, amivel elő kell állnunk. Ami pedig a biztonságunkat illeti – ezt nem tudja manapság senki sem garantálni. Értem én úgy, hogy emberileg. Kiben bízzál? Melyik hírportálban bízzál? Kinek a véleményét osszad? Nem lehet tudni. Hívő ember Istenben bízik. Kezedben vagyok, Istenem, te őrizz engem és az én szeretteimet! Ámen.