"Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába." (Kol 1,13)

     Egy pillanatra megálltam rendezni a gondolataimat az ige olvastán, mert nem a megszokott szóhasználattal él Pál e helyen. Nyilván azért, hogy felhívja figyelmünket a Szentháromság egységére, egyben mélyebb és alaposabb bűnbánatra késztetve. Emberi oldalról nézve ugyanis így válik érthetőbbé, hogy ott és akkor nem Isten valamely részét, megnyilvánulását, tulajdonságát küldték halálra, hanem Istent magát. Ahogy a mai világ, és benne vastagon mi is, nem egy-egy parancsolatot, tanítást tagadunk meg, hanem Istent teljesen kizárjuk az életünkből, legfeljebb néha-néha nyitunk pár pillanatra ajtót neki. Az ő oldaláról nézve mégsem az engedetlenség, az ellenállás, vagy a méltatlanság kerül előtérbe, hanem a sötétség, amiből meg kell minket szabadítani. Áldott az Úr, aki minden gyarlóságunk ellenére szeretett Fia országába hív! Ámen.