„Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.” (Róm 14,19)

Törekedni. Mint, amikor a kisiskolás újra és újra kezébe veszi a ceruzát, hogy megtanuljon írni. Mint, amikor az egyetemista századjára is kiveszi a sarokból a tananyagot, hogy megtanulja. Mint, amikor a sportoló fogát összeszorítva folytatja az edzést. Mint, amikor nagyon fáradt az ember, de felveszi a munka fonalát. Tudjuk, mit jelent törekedni. Ugyanakkor az ige szerint ez közös feladat, hogy békesség és épülés legyen. Nem lehet egyedül szolgálni ezek megvalósulását. Nem tudunk békességet és épülést létrehozni, teremteni sem, mert mindkettőt az Úr adja, de hozzá tudunk járulni. Alapvetően attól függ a sikerünk, az eredményességünk, hogy kinek a szavára és tanácsára hallgatunk. A Diabolosz, a nagy szétdobáló, egoizmusunkra ható útmutatására, vagy az Úr szavára, aki bízik a közösséget megtartó és mások felé szolgáló képességünkben. Vegyük észre ma is, hogy miképpen tudjuk a békességet és az épülést szolgálni, s ha felismertük a lehetőséget, törekedjünk. Ámen.