"Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,10–11)

     Van különbség bűn és bűn között? Mennyire számítanak a körülmények, az elkövető személye, múltja? Mennyire kell a betűhöz ragaszkodni, a törvény szigorát érvényesíteni? Egy-egy ítéletben mennyire van ott a bíró személye, múltja, pillanatnyi lelkiállapota? Ezek a kérdések nagyon régóta jelen vannak nem csupán a jogtudományban, de az irodalomban és a közgondolkozásban is. Végső soron az a következtetés fogalmazódik meg, hogy az ember képtelen minden körülményt, minden okot, minden következményt figyelembe venni, képtelen tehát igazságosan ítélni. A parázna asszony történetében Jézus nem menti fel a vétkest, sem nem kisebbíti  vétkének súlyát. Kegyelmet gyakorol, hogy esélyt adjon a nőnek arra, hogy jobbá váljon. Hiszen ez mindannyiunk mindennapi feladata, hogy jobbá váljunk! Ezért élhetünk mi is ingyen kegyelemből. Ámen.