"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Mt 25,21)

     Bárki közülünk szívesen hallaná ezt a dicséretet! Lehetőleg minél kevesebb bizonyítási kényszerrel, próbaidővel, bonyolult feladatokkal. Miért ne érdemelnénk meg minden előzmény és nehézség nélkül? Nem azt a világot éljük most, amikor a hősiességet, hűséget, kitartást, szorgalmat jutallmazzák. A "jó" és "hű" szolgák ma kizárólag a főnök, a cég, a párt, a klub ízlését és érdekét tartoznak kiszolgálni. Az értékek pillanatok alatt változhatnak, bárminek igaz lehet az ellenkezője is. A keresztyén kinek tartozik elszámolással? Milyen értékrend határozza meg minden döntését, cselekedetét? Kitől várjuk, reméljük a dicséretet? Sokat kell még tanulnunk, gyakorolnunk, bűnbánatot tartanunk, de ma is a mi világosságunk mutathat utat másoknak! Ámen.