„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit.” (Ézs 10,1–2)

     Aligha van közöttünk olyan, aki minden tekintetben elégedett lenne a földi jogrendszerrel. A legjobb szándék mellett is tökéletlen, elégtelen, hibákkal teli lenne, hát még úgy, hogy érdekek vezetik a jogalkotók tollát. Ezzel együtt van egy erkölcsi mérce, aminek meg kell felelnie, másképp előbb-utóbb fellázadnak azok, akikre hatással van. Számtalan példa van rá a történelemben, hogy uralkodók, diktátorok, érdekcsoportok hogyan próbálták a maguk képére és hasznára fordítani hatalmukat, jogtalan rendeletekkel terhelve népüket. Mindnyájan elbuktak, emlékük szitokszóvá vált, a próféta kiáltása beteljesedett rajtuk. Aki elfelejti, hogy Istentől nyerte hatalmát, mind megszégyenül. Isten nem hagyja magukra gyermekeit. Ámen.