„Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.” (Mk 6,34)

    A történet arra mutat, hogy vannak olyan túlterhelt időszakok, amikor lélegzetvételnyi ideje sincs annak, aki hivatását komolyan veszi, és még sem tud mindenhová elérni. Elfáradnak a legkülönbek is. Legjobb lenne „kiszállni” egy időre, szabadságra menni, megpihenni, felfrissülni. Jézus és tanítványai is egy lakatlan helyre indulnak hajóval, hogy fellélegezhessenek. A történet szerint sokaság a parton követi őket, így amikor célba ér ott várnak rá, hogy tanítsa, gyógyítsa és megáldja őket.

 Velünk is megtörténhet, hogy az elvarratlan szálak, a megoldatlan feladatok nem hagynak nyugodni. Foglalkozni kell velük. Ennek a történetnek ez a nagyon egyszerű olvasata. Ám van egy sokkal fontosabb is: a „pásztor nélküli nyáj” része vagyunk mi is, amelyet Jézus megszánt és a mennyei dicsőséget odahagyva, „leszállt a mennyből hívni, és eljegyezni” az útmutatásra, megváltásra váró népét. Nélküle valóban szánalmas lenne életünk. Emlékezzünk erre, áldjuk ma is érte. Ámen.