„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.” (Zsolt 41,2)

Nem gondolom, hogy ez egy recept arra nézve, hogy ha segítek a nincstelenen, akkor számíthatok az Úr megmentésére, ha bajba kerülnék. A cselekedetek mögötti mozgató rugó a lényeg. A boldog, azaz a sorsával, életével elégedett ember észreveszi, hogy hol van szükség a segítségre, mert valakinek valami nincs meg az életében, és  segít, ahogy tud. Ezt a lelkületet látja Isten és, akkor, amikor a boldog és másokra gondot viselő ember kerül olyan helyzetbe, amikor segítségre, megmentésre van szüksége, akkor az Úr cselekszik érte. Nem a do ut des, adok, hogy adjál, elve érvényesül, hanem a megelőlegezett szeretet nyeri el az Isten szeretetének csodáját. Legyünk ma is boldogok, legyen gondunk a nincstelenekre, mert ez az útja, hogy boldogságunk állandó maradjon, mert az Úr szeretetét, gondviselését, védelmező hatalmát nyerjük mindenkor. Ámen.