„Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób 38,41)

Hát, a holló. Hiszen látjuk, amint a megszerzett eledelt éhes fiókáinak viszi a fészkébe. Ki szerzi meg az eledelt, a ruházatot? Ki vesz vagy épít házat? Ki neveli fel gyermekeit? Ki alkot  nagyszerűt? Az ember. Hiszen látjuk, amint nap, mint nap dolgozik, küzd, hogy meglegyen, ami kell. S mikor nincs valamiből elegendő, akkor segít Isten, csodát tesz a hollóval és az emberrel. Nem! Jóbnak és nekünk is azért teszi fel kérdését, kérdéseit az Úr, mert rá akar döbbenteni, meg akarja értetni vagy meg akarja az emberben erősíteni, hogy nem úgy van, hogy: "A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát újítni kell." (Madách, Az ember tragédiája) Mindent az Úr irányít világkormányzó hatalmával és szeretetével. Az, hogy ma egy új reggelre ébredtünk, dolgozhatunk, szerethetünk, élhetünk vagy pihenhetünk, az Úr munkája, s ha kell valóban csodát is tesz, beavatkozik ott is, ahol az ember tehetetlen. A szemünkkel látunk, lássunk a hitünkkel is! Ámen.