„Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek!” (Ézs 65,18a)

Mint egy falat kenyérre az éhezőnek, úgy volt szüksége a választott népnek a prófétai biztatásra.  Az Úr abban erősíti meg az elkeseredetteket, szomorkodókat, hogy bár a világ teremtése valóban befejeződött, de Isten teremtő munkája nem ért véget. Jön jobb idő, sőt boldog korszak (Ézs 65,20-24), ami nem emberi erőfeszítésből és bölcsességből következik majd be, hanem az Úr hozza létre a semmiből. Még nem látjátok, hogy miként, hogyan, miből lehet egy új, jó, boldog élet, de lesz, mert az Úrnak nem csak hatalmában, hanem akaratában gyökerezik annak valósága. Mint egy korty víz, a szomjazónak, úgy van nekünk is szükségünk erre a biztatásra. A mindennapi élet tapasztalatai adnak és adhatnak okot a szomorkodásra, az elkeseredésre, de engedjük, hogy írja felül Isten teremtő szava, hogy tudjunk örvendezni és vigadni annak, amit majd teremt az Úr nekünk és utódainknak is! Ámen.