„Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsolt 94,19)

  Egy modern példázat szerint az optimista és egy pesszimista ember közt az a különbség, ahogy a félig töltött poharat látják. Az előbbi szerint félig tele van, míg az utóbbi szerint félig üres. Érdemes elgondolkodni rajta: Milyen szinten telítődhet a szív különböző érzésekkel? Az aggodalom, kétségek, félelmek, vagy éppen a közömbösség, az üresség érzetével telített? Vagy inkább a szeretet, a kedvesség, a derűlátás, a reménység tölti be?

 Legtöbbször az a varázslatos „ha” a meghatározó elem. Ha minden a legnagyobb rendben van, kevesebb az aggodalmaskodás. Viszont, ha valami nem sikerül, ha valamit elrontottunk, azonnal szükség van a bátorításra, a vigasztalásra. Az Isten törvénye és embertársaink ellenében rengeteg hibát vétünk. A bűneink miatt jogos az aggodalom szívünkben. Urunk a vigasztalás lelkével üdíti fel ma is Lelkünket, hogy dicsőségére éljünk. Itt nincs semmi „ha” - csupán annyi, hogy hittel kérjük ezt - mindig Krisztus által. Ámen.