„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!” (Zsolt 90,1b–2)

     Napjaink egyik, sokat tematizált kérdése a migráció. Világszerte állandó mozgás, áttelepedés van. Úgy alakult, hogy a migráns azt a betelepülőt jelenti, aki nem kíván alkalmazkodni a befogadó ország kultúrájához. Ezzel nyilván feszültséget kelt, ellenszenvet vált ki az ott élőkből. Nekünk, magyar reformátusoknak a 90. zsoltár egyházi himnuszunk, identitásunk egyik meghatározó jelképe. A zsoltár szavaival hitet teszünk amellett, hogy jövevények vagyunk Isten hajlékában. Mi a célunk, szándékunk földi életünkben? Elfogadjuk, kötelezőnek ismerjük el magunkra nézve Isten törvényét, minden tekintetben alkalmazkodva hozzá, vagy a magunk kényére, a teremtéstől idegen, bűnös emberi akarattal akarjuk elidegeníteni Istentől világunkat? Igazoljuk ma Isten és önmagunk előtt, hogy gyermekei kívánunk lenni! Ámen.