„Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát, az eget, és esőt ad földedre, amikor csak kell, és megáldja kezed minden munkáját.” (5Móz 28,12a)

     A huszonnyolcadik fejezet ezzel a mondattal kezdődik: "Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára..." Mintegy tíz versen keresztül sorolja az ige azokat az áldásokat, melyekben az engedelmes népnek része lehet. Az Úr, aki szövetséget kötött a választottaival, gondoskodik az övéiről minden tekintetben. Ezt a gondoskodást egyféleképpen lehet elveszíteni: ha az ember nem kér belőle, és engedetlenné válik. Ez az a bizonyos széles út, amin sokan járnak, és amely a kárhozatra visz. Az engedetlenség ugyanis alaptermészetünk része első szüleink óta. A kevesek, akik a keskeny úton járnak, kötelességüknek ismerik figyelmeztetni a sokakat, mert ők tudják, mit jelent az áldás, és szeretnék megosztani mindenkivel a jót. A sokaság pedig legfeljebb irigyli a kevesektől a jót, ha egyáltalán meglátja, de az engedelmesség árán nem kér belőle. Mi viszont igyekezzünk Isten gyermekeiként neki szolgálni ma is! Ámen.