"Azért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben." (2Pét.1,19)

Mit tartunk bizonyosnak? Sokszor kiderül idővel, hogy nem úgy van. Szinte csalódunk magunkban, mert tudtuk, mert mindenhez értünk, és mégis időleges, relatív a magunk igaza.  Isten tudja, nem mi. A hajnalcsillag bizonyosan jelzi, hogy virrad, és következik a nappal. Ilyen világító szövétnek a prófétai beszéd. Biztosan jelzi a világosság megjelenését. Péter elmeséli, hogy ott voltak a kijelentés hegyén másik két tanítvánnyal és látták a megdicsőült Jézust. Nem mesterkélt "meséket" hirdetnek tehát róla. A keresztyén egyház feladata hírt adni erről mindenkor: lehet, hogy csak gyenge gyertya módjára hirdetjük, mutatjuk a világosságot, de az a lényeg, hogy hangozzék a prófétai szó. Az ige érdekes módon áthelyezi a hangsúlyt: nem az a kérdés, hogy virrad-e, hanem az a kérdés, hogy a te szívedben felkel-e a hajnalcsillag? Minden ember életében fontos az ilyen nagyon fontos felismerés. Legyen világosság! Ámen.