„Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18)

Valóban igaz, hogy a fiatalkor nagyfokú szabadságot jelent és az öregkor egyfajta kiszolgáltatottságot, amit jó nekünk megfontolni. A fiatalkor erejét kihasználva megkeresni a helyünket és munkálkodni, hogy az öregkorban, az elfogyó erő idején elmondhassa az ember, elvégezte, amit tudott. Ez az ige azonban nem fedi teljes mértékben az ifjúkor és az öregkor valóságát. Jézus ezt az életképet azért használja, hogy rámutasson arra milyen halállal dicsőíti majd meg Péter Istent. (19. vers) Péter Krisztus mellett döntött és az ő élete, krisztuskövetése a mártírhalálban végződött Isten dicsőségére. Ifjú korunkban Krisztus mellet döntöttünk a konfirmációban, igyekszünk ebben megmaradni, de azt nem tudjuk, hogy mit kell átélnünk és megélnünk az Úr akaratából. Azt, azonban tudhatjuk, hogy ha egész életünkben megmaradunk az Ő útján, akkor emberi létünk, minden örömével és megpróbáltatásával, egy Istent dicsőítő élet lesz és hisszük, hogy egykor majd felövez és átvisz Jézus Krisztus minket is az Isten dicsőségébe, az Isten országába. Kövessük őt! Ámen.