„Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!” (Ézs 63,1b)

  „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.” (1Tim 1,15) – írja Pál apostol Timótheusnak. Az istenfélő ember számára egyértelmű és gyakran erősíti meg a hitben az a bizonyosság, hogy az Úrnak van ereje, van hatalma a szabadításhoz. Ám, az „igaz beszéd” akkor is fontos, amikor a bűnről van szó. Pál jól tudja, hogy Krisztus Jézus a bűnösök megszabadítására jött el erre a világra, ezért megvallja, hogy a bűnösök közt ő is ott van. Ráadásul az első sorban mindazok közt, akik az Úr szabadítása nélkül bizonnyal elvesznek. Alázatra van szükség, hogy ezt megvallja az ember. 

 Ézsaiás próféciája az bosszúállás napjának, a megtorlás esztendejének félelmetes képét rajzolja meg. A Szabadító határozott léptekkel jön, és igazat szól a bűnök méltó büntetését illetően is. Ez a határozottság nem évült el. Az igazság nem évül el. Egyaránt érvényes Ézsaiás és Pál korában. Érvényes ma is. Ezért van szükségünk nekünk is a Szabadító Úr kegyelmére. Imádkozzunk ma is érte. Ámen.