„Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4)

Elolvassuk az igét, és szinte azonnal el kezd az agyunk működni, és különbségekben gondolkodni. Legelőször talán azok a helyzetek jutnak eszünkbe, amelyekben nem látjuk, hogy minek is kellene örülni. Első szüleink, mielőtt ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, nem szégyelték, hogy mezítelenek (1Móz 2,25), de engedetlenségük után észrevették, és körülkötőket készítettek maguknak (1Móz 3,7). Észrevették. Már nem az Úrban bíztak, hanem az eszükben. Ezért kellett kimenniük az Édenből, az Úrral való közösségből. Isten azonban az ember után jött Krisztusban, hogy vele legyünk jóban és rosszban. Nem az életünk nehézségeinek, próbáinak, megkötözöttségeinek kell örülnünk, hanem hogy azokban is az Úrral vagyunk, aki még a rosszat is javunkra tudja fordítani. Figyeljünk Krisztusra, hogy megmutassa ma minek kell örülnünk. Ámen.