„A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.” (Lk 2,40)

     Belegondoltunk már, hogy elsőszülött gyermekünket kire mernénk rábízni? Vagy egy cseppet sem jóhírű, barátságosnak aligha mondható országba milyen feltételekkel engednénk el? Nyilván mindent elkövetnénk, hogy mindenből a lehető legjobbat, teljes biztonságot kapjon az a gyermek. Istálló, halálos fenyegetettség, menekülés, vagy akár az asztalosmunka, harminc év hallgatás aligha jöhetne szóba. Hát még a többi... Isten azonban jónak látta Máriára és Józsefre, két egyszerű halandóra bízni a Fiút, és olyan természetes volt az isteni gyermek a jászolban, barmok között, ahogyan növekedett, erősödött, megtelt bölcsességgel, holott nem a világ tudósai és hatalmasai álltak mellette, hanem Isten kegyelme volt rajta. Megelégszünk vajon mi ezzel a kegyelemmel? Tegyünk próbát! Ámen.