" Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn.1,9)

Az apostol éppen az előző mondatban azt is kifejezi, hogyha azt gondoljuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. A lelkiismeret, ahogyan nevezzük, magával hozott valamit az egyetemes isteni rendelésből. Nem csupán tanítás kérdése a bűnnek ismerete, szinte velünk születik az a képesség, hogy tudjuk: mi jó és mi rossz. Nyugtalan a lelkünk, hogyha bűnt követünk el, mert azonnal tudja "lelkünk", hogy újabb merénylet történt. Ha pedig némelyek igazaknak tartják magukat, akkor feltételeznünk kellene, hogy nincs lelkiismeretük. Valószínűbb, hogy nem mondanak igazat. Ahogy olvassuk: önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. A bűn feltárásában, megvallásában azért van szükség az ember döntésére is, mert azt szeretné a Teremtő, hogy meggyőződésből akarjunk szabadulni bűneinkből. Az önmagunkkal való küszködésben pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül. Ő az, aki megtisztíthat. Egyedül kilátástalan lenne a küzdelem, az Úr segítsége viszont győzelmet hoz, és békességet terem. Te segíts, Uram, ma is a bűn elleni harcban! Ámen.