„Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény.” (Ésa.9,1)

A sötétség és a világosság képét használja a próféta annak kifejezésére, hogy mit jelent az Isten által elhozott szabadítás. Krisztusban meglátogatott bennünket a naptámadat a magasságból. A Szentlélek, ahogy az Írás mondja, lebegett a vizek fölött, és Isten azt mondta: Legyen világosság! Benne van az isteni teremtés jó szándékában, hogy egy olyan világ legyen, ahol nincs sötétség, nincs káosz, hanem világosság van. Végsősoron Ő a mi világosságunk, mert nélküle nem így lenne. Milyen szép, hogy a próféta meglátta ezt a világosságot, és hirdette az elnyomott, fogságban lévő népnek a szabadítást. Karácsony második napja van, a hagyomány szerint István vértanú ünnepe van és ez kétszeres üzenetet hordoz a mi számunkra. Ahogyan a 116. zsoltárban olvassuk: Drágának tekinti az Úr híveinek halálát ... Ahová eddig fény nem jutott, ahol titkok és rögök takarják a drága halottakat, ahol sokak szerint nincs többé emlékezet az emberről, oda világított be a Krisztusban adott fény. Megtörte a halál erejét is, és feltámadottként hirdette: Én élek, és ti is élni fogtok! Ámen.