„Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod (…).” (Ézs 60,20)

Az isteni rendelés szerint a Nap és a Hold kettős feladatot lát el földi életünkben. Egyrészt a világosságot biztosítják, másrészt az idő múlását jelzik. Minden napfelkelte egy újabb lehetőség, hogy munkálkodjunk, hogy szeressünk, hogy élvezzük és hozzátegyünk valamit az emberi élethez. Ezért fél az ember attól, hogy nem kell fel többé a nap számára, mert tudja, hogy ez egyszer megtörténik. Isten azonban azt mondja, hogy nem megy le többé a napod és a holdad sem fogy el. Megszűnik annak terhe és nyomása, hogy mi lesz velünk, hogyan tovább, mit kell még tennem, fogom-e bírni? Megáll az idő és Isten örökkévalóságának a világosságában meglátjuk majd azt, amit Krisztusban elkészített számunkra, az örök életet. Ez adjon reményt, bátorságot, hitet és vigasztalást, míg a felkelő és lenyugvó nap világában élünk. Ámen.