„Azután ezt a fogadalmat tette [Anna]: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét!” (1Sám 1,11)

  Reménytelen állapotban, veszedelem idején - a hívő embernek, de nemcsak neki - mint egy végső mentsvár, menedék olyan Isten. Ha már végképp nincs más, akihez forduljon, akitől segítséget várjon imádságában az Úr elé tárja nyomorúságát. Vannak zsoltárok, amelyek szép bizonyságai ennek. Anna imádsága, kérése is ilyen. Sámuel próféta anyja hisz abban, hogy imádsága meghallgatásra talál.  Ebben a hitben fogadalmat is tesz Istennek.
  A modern ember számára különös fogadalomtétel ez. Ugyan kicsoda ez az asszony, kicsoda az ember, hogy feltételeket szab Istennek? Anna hozzáállásában fontos többlet az, hogy  valóban teljesíti a Felséges Istennek tett fogadalmát. Talán mi is, csak a kérésnél, az imádság meghallgatásánál tartunk még, de ne feledkezzünk meg, hogy eljön az ideje a fogadalmak és ígéretek teljesítésének is. Álljunk készen erre a hitben ma is. Úgy legyen! Ámen.