"Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon.” (2Móz.20,9-10a)

Az isteni figyelmeztetés mindig elérkezik hozzánk. Tegye fel a kezét, aki vasárnap nem dolgozott, nem tett semmit. Azért mégiscsak igaz, hogy a pusztában lévő nép tudta azt, hogy a hatodik napon kétszer annyi lehetősége van a "közbeszerzésre." Mi már elfelejtettük azt, hogy az Úr kirendeli a számunkra a hetedik nap szükségeit? Akit szeret az Úr, annak pihenő álmában is eleget ad. (Zsolt.127) A friss, erős lelket. Talán nem tartjuk kézenfekvő dolognak. Ráadásul sokszor vasárnap vásárolunk mindent. Az is lehet, hogy a templom helyett akkor van a családi bevásárlás. Van, aki a templom helyett a bevásárló központban tölti a vasárnap megszentelt idejét. Akkor hogy van ez???

Vannak emberek, akik tapasztalatból azt mondják, hogy igazi áldás volt a megállás. Az, hogy nem kellett gyártani, készen lenni, nem kellett bizonyítani. Vasárnap csak éltek Isten kegyelméből, a mező várt, a kaszálás várt, az aratás várt. Mind vártak hétfőre, mert az Úr azt ígérte, hogy megáldja munkájukban. És igazuk volt. A vasárnap az Úr napja, annak ideje, hogy felvegyük az isteni erőket. Ezáltal minden “jobban” sikerült. Ez mindig meglátszott a következő héten. Ez segítsen az úton. Ámen.