„Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.” (Lk 18,28–30)

     Ezt az igét fölösleges a matematika, a közgazdaságtan, vagy bármilyen más földi módszertan segítségével megközelíteni. Sokkal inkább a hegyibeszéd felől érdemes próbálkozni, ahol az alsó- és felsőruha, jobb- és balkéz, egyik és másik szem szintén nem mennyiséget jelölnek, hanem értékrendet tanítanak. Lehetetlen pár mondatba belesűríteni mindazt, amit ez az ige hordoz, nagyon leegyszerűsítve azt kell megvizsgálnunk, hogy Krisztussal, vagy Krisztus nélkül akarjuk rendezni életünket? Kihez, mihez ragaszkodunk adott pillanatban inkább, ki vagy mi befolyásolja jobban döntéseinket, vágyainkat? A meglévőhöz, a megszokotthoz való ragaszkodás nagyon erős kötés tud lenni. Az ismeretlentől való félelem hatalmas visszatartó erő. A Mester hangja mellett ezek is megszólalnak bennünk, kényszerítenek, eltántorítanak! Annál jobban figyeljünk őrá, ragaszkodjunk hozzá! Ámen.