„Jézus mondta: Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.” (Mk.9,40)

Lám, lám a tanítványok már jogot formáltak arra, hogy eldöntsék, hogy vajon ki viszi előbbre Jézus ügyét. Szinte azt érezzük, hogy már a kezdetekkor a kiválasztottság és a „tagság” érzése ott volt a szívükben. Egy olyan embert tiltottak el, akiben megvolt a gyógyítás ajándéka. Jézus egyetemesen látja a dolgokat. Tudja, hogy Isten ereje segít mindenkinek, aki elég nyitott, hogy felfedezze magában az áldást. Gyógyításával csak rámutat Jézusra akkor is, hogyha még ennek nincs tudatában. Nincsenek papírjai, néha Isten felől sem gondolkodik, de az egyszerű élet, az igazság és szívesség, a békesség ha úgy él mégis Isten ügyét viszik előbbre. Sokan vannak ilyenek, és biztosra vehetjük, hogy előbb-utóbb tudni fogják. Kérdés, hogy van-e kedvük intézményhez kapcsolódni. Vajon milyen a közösség? Az intézményesség sok-sok velejárója negatívan alakította a „tagokat”, tanítványságot. Szinte azt mondanánk, hogy létezik sok alternatíva Isten országa terjesztésére, de mi képesek vagyunk arra is, hogy meggátoljuk. Ne legyünk elbizakodottak és éljünk mi is előítéletek nélkül. Egyedül Isten ügye álljon előttünk. Ámen.