„Mert én hű vagyok – így szól az Úr –, nem tart örökké haragom. Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat.” (⁠Jer 3,12b–13a)

   Pál apostol írja a korinthusi gyülekezetnek: "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni;…” (1Kor 10,13a). Ez az ígéret ma is érvényes, mégis gyakran elfeledjük és „elcsábulunk”. Ezernyi felületen érintkezik testünk és lelkünk a bűnnel, hogyan is állhatnánk ellen? Egy kevés „ez”, egy kevés „az” még nem dönt romlásba – rendszerint így hárítjuk el a felelősséget. A próféta által Isten ma arra emlékeztet, hogy éppen ezzel az áthárítással van a legnagyobb baj. Azzal, hogy mindig van valaki más, aki okolható a bűnért, a hűtlenségért, az engedetlenségért. Az Asszony, a Kígyó, a Körülmények, a tolvajt szülő Alkalom, a Kívánság és Irigység személyében folyamatosan incselkedik velünk a Bűn. Az Úr hűséges mégis, nem írta át a szabályokat, nem szigorított a feltételeken. Az egyetlen feltétel, ma is ugyanaz – "csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat".

    „Ne késs tovább, ne várj tovább: 

    Ma kérd Atyád bocsánatát!” 

  Ámen.