„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.” (Jn 16,20)

Mindenkinek van gondja, baja, nyomorúsága. Egy élet során sajnos kijut mindenkinek a sírásból is, a jajgatásból is, a szomorkodásból is. A krisztuskövető sem mentes a próbák alól, hiszen maga Jézus is megmondta. Erre pedig a világ válaszol. Nem egyszer történik meg, hogy örülnek a keresztyén emberek nyomorúságának, azt mondva, hogy ennyit ér a hitünk, az imádkozásunk, a templombajárásunk, a krisztuskövetésünk. Nem ezzel kell azonban törődnünk, hanem azzal, hogy erre az Úrnak is van válasza. Hitünket látva, imádságainkat meghallgatva, melyeket Jézus nevében viszünk az Atya elé, szomorúságunkat örömre fordítja. Mert nem csak próbáink vannak, hanem szabadulásaink is, nem csak betegségünk van, hanem gyógyulásunk is. Már itt a földi létben. Adventi előretekintésünk szerint pedig, egyszer az örök öröm is a mienk lesz. A világ hadd örüljön felettünk, ha úgy adódik, mi bízzunk az Úrban és reménységgel várjuk, mert érkezik a Szabadító. Ámen.