„És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van…” (Jel 21,2–3)

Mennyire bosszantó az, ha látunk valamit, elmondjuk és nem hisznek nekünk. Sokszor megmosolyogják a hozzátartozók, ha az idős, elmenni készülő emberek látják rég elhunyt szeretteiket, sőt beszélnek is hozzájuk. A tudomány természetesen megmagyarázza az agyműködéssel. Mindent azonban nem lehet megmagyarázni. Isten azt láttat, amit akar, és azzal, akivel akarja. A Szentírásban sem adatott meg mindenkinek, hogy csodadolgokat lásson. Akinek megadatott, annak okkal és céllal adatott meg. Nem János apostolnak kell hinni, hogy látta az Isten országát és hallotta az Úr ígéretét, hanem Istennek, aki neki megmutatta és szólt hozzá biztatással. A Biblia Isten kijelentése. Nem helyes és nem ildomos csak bizonyos részeit hinni, ami felfogható, értelmezhető, elfogadható. János azért látta és írta le, hogy higgyünk és egyszer mi is lássuk. Ez adventi várakozásunk végső célja. Ámen.