„Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is.” (⁠3Jn 5)

 

      A címzés szerint ezt a levelet "a presbiter" írja "a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek." (1v) János, a "szeretett tanítvány" szólítja meg benne a Krisztusban megtalált testvért, aki ugyanazon az úton, ugyanabban az ügyben jár, hogy az igazság szolgálatához minél több munkatársat gyűjtsön. A mindössze tizenöt versből álló levél világosan fogalmazza meg a keresztyén közösség szolgálatának lényegét: a szeretet erejével munkatársakká lenni az igazságban (8v). Ugyanez a dolgunk ma is, ugyanez fogja meghatározni Krisztushoz tartozásunkat kettőezerhuszonhatban is. Miközben óhatatlanul számolunk, tervezünk, gyülekezeteink lelki és anyagi életében ki-ki a maga módján valamit vállalunk, mindig a szeretet irányítsa szavainkat, cselekedeteinket, így tudjuk hirdetni az örök igazságot, az Atya, Fiú, Szentlélek dicsőségét! Ámen.