„Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből.” (5Móz 3,24a–b)

Nem láttam, ahogy a Nílus vize vérré változik, sem azt hogy a Vörös tenger ketté nyílik. Azt sem láttam, ahogy manna teríti be a föld színét, és nem volt szerencsém inni abból a vízből, amelyik a kősziklából fakadt a puszta közepén. Vannak azonban saját emlékeim, amelyeken keresztül az Úr nekem is megmutatott valamit nagyságából és keze erejéből. Ezek az emlékek pedig azt a hitet munkálják bennem, hogy lélekben el tudjam képzelni, mint valóságot, amit Mózesnek mutatott meg Isten. Így kapcsolódik össze a múlt a jelennel, de a jövővel is. Nagy dolog ugyanis, hogy az Úr megmutatott valamit szolgáinak az ő hatalmából, mert ez a valami teszi világossá, hogy még közel sem láttuk erejének nagyságát. Ez a végtelen erő van velünk abban a szolgálatban, amelyben járunk. Bármit megtehet és bármit meg is tesz értünk, amikor szükségünk van vagy lesz rá. Ezt onnan tudjuk leginkább, abból a szeretetkimutatásból, hogy egyszülött Fiát is odaadta értünk, hogy nekünk életünk és örök életünk legyen. Csak bátran, csak bizalommal! Ámen.