„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál…!” (Ézs 63,19b)

Lehet az a rossz lelkiállapot, az a nehéz élethelyzet, amelyben a próféta szavait magunkévá tudnánk tenni. A távoli Isten képe, aki valahonnan messziről nézi, látja az ember nyomorúságát, de nem jön, nem érkezik, hogy segítsen. Az elkeseredés, a tehetetlenség közbeni várakozás kifejezése áll ma előttünk? Lehet, de az Urat várja. Egy próbára tett hit, de hit. Kicsit olyan, mint amikor a gyermekek a magyar népmesék világa helyett, a modern szuperhős mesék hatása alá kerülnek. A modern hősök az eget átszakítva érkeznek, hogy segítsenek az egyszerű, gyenge, tehetetlen embereken. Népmeséinkben az egyszerű emberek megtapasztalva az isteni gondviselést, hőstetteket hajtanak végre. Ezért jobb lenne, ha gyermekeink inkább népmeséinken nőnének fel. A népmesék világában ősz öregember képében jelenik meg a segítség. A hit valóságában maga az Úr Jézus érkezik, hogy segítségünkre legyen. Erőt, bölcsességet, bátorságot ad, hogy megvívjuk a magunk kisebb vagy nagyobb hőstetteit. Bízzunk abban, hogy Isten Fia leszállt a mennyből és minden nap velünk van. Ámen.