„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5–6)

 

Minden emberben megvan a fejlődés vágya. Ez úgy ölt testet, hogy célokat fogalmazunk meg magunknak és megtervezzük az utat, amelyen eljutunk oda. Úgy tűnik azonban, Isten erről akar lebeszélni, amikor megszólít minket. Nem azt kéri, hogy ne gondolkodjunk, vagy ne használjuk az eszünket, hanem inkább arra, hogy értelmünkkel, gondolkodásunkkal ismerjük fel az általa elkészített célokat és figyeljünk arra, hogy milyen úton akar oda elvezetni.  Ez az Istenre hagyatkozás nem tétlenséget jelent, hanem állandó figyelmet, komoly erőfeszítést. Erőfeszítés, hogy teljes szívvel bízzunk abban, ahogy az Úr elkészítette az utat, amelyen fejlődhetünk, amelyen hasznosak lehetünk az Úr tervében és szüntelen figyelmet, hogy ne csak felismerjük a célhoz vezető utat, hanem rajta is tudjunk maradni. Engedjük át magunkat Krisztus vezetésének ma is, hogy hasznosak és eredményesek legyünk és gondoljunk szavára, hogy könnyebben haladjunk utunkon. Ámen.