„Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.” (Jak 5,7b)

 

      Ki türelemmel, ki kénytelen-kelletlen, ki pedig lázadozva, nagy hanggal veszi tudomásul, hogy vannak a földi életnek olyan jelenségei, törvényei, amelyeket befolyásolni nem tudunk. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az alkalmazkodás a legésszerűbb, a legjobb eredménnyel kecsegtető. Mégis ott van az emberben a késztetés, hogy határait feszegesse, a lehetetlent is megpróbálja. Amíg ezzel senkinek sem árt, látszólag nincs is baj, a világ tanítása szerint a szükséges fejlődés alapja a határok tágítása. Hogy hányan esnek mégis áldozatul, milyen következményekkel jár a türelmetlenség, az rendszerint már későn szokott kiderülni. Isten gyermekei tudhatják, hogy a Mennyei Atya által szép rendben fenntartott mindenségben a dolgunk éppen a türelem és engedelmesség. Belső határainkat szükséges mindenek előtt megismernünk, testünk-lelkünk harmóniáját felépítenünk ahhoz, hogy a földi élet dolgaiban eligazodjunk. Ehhez kínál Mennyei Atyánk ma is teljes támogatást! Ámen.