"Az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed." (Ézs 60,19)

Akarva-akaratlanul figyelem, észlelem a napi híreket, eseményeket. Időnként furcsa dolgokat hallok: Brüsszelben nem állítanak karácsonyfát, mert sértené valakik érzékenységét. Spanyolországban tiltakoznak a Biblia iskolai használata ellen. Felgyújtották a monorierdei kápolnát. Mind most történik, advent idején. Bizony sötétség van sok ember fejében és lelkében. A hívő ember hajlamos a maga hitének csepp gyertyalángját féltő szeretettel óvni, tenyerével eltakarni, nehogy valami szellő eloltsa. Persze így legelőször azt éri el, hogy annak fénye csak önmaga számára világít, a külső sötétség erejét nem töri meg.

“Az Úr lesz örök világosságod”, tanít a próféta, és aki ismeri kicsit is Ézsaiás vagy a többi próféta életét tudja, mit jelent a “megvilágosodás”. Amikor a hit lángja úgy ragyog fel, hogy semmiféle ártó szándék el nem olthatja. Sajnos már több száz éve az ember nem megvilágosodni, hanem “felvilágosulni” akar. Igazság helyett a jó és gonosz tudását keresi, az ész diadalát a lélek felett. Hogy közben lecsupaszodik, rúttá válik, mit sem számít, mert az elmét be lehet csapni ékszerekkel, szépítőszerekkel, divattal, hízelgéssel. A tolvajból, gyilkosból hőst lehet faragni és a becsületes ember szégyelheti magát.  

Egészen elmerülök a sötét gondolatokban. De meghallom az alvó gyerekek szuszogását. Mindjárt pirkad. Ébresztem őket. Dolgunk van. Fény kell a világnak. Ámen.