"Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele." (1Thessz. 5,9-10)

Napok óta gyönyörű napsütéses, kellemesen meleg reggelekre ébredtem. Egyenesen rosszul esett ma reggel a borús eget látni. Kedvemet szegte. Hasonló az érzés ahhoz, mint amikor az élet napos oldalán járva egyszer csak egy rossz hír, egy alattomosan rám köszönő esemény a félelem palástjával eltakarja előlem a napot, a fényt.

Gyerekkoromban sokszor hallottam az öregektől, ha vihar támadt, ha mennydörgött az ég, hogy olyankor haragszik az Úr. Bevallom, így utólag, hogy jó volt felnőni úgy, hogy tudatosult bennem: Isten tud haragudni rám. Haragszik, ha nem a szerinte való jót cselekszi teremtménye. Még jobb tudni azonban azt, hogy nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget, az örök életet a minket megváltott Krisztus által. Bár csak haragot érdemlünk, mi mégis kegyelmet kaphatunk. Ez az a belső fény és világosság, ami utat mutat, jó kedvre derít a viharban is. Ma és mindenkor ezért ne feledjünk el hálát adni a mi Istenünknek. Ámen.