"És bocsásd meg a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek." (Lk. 11,4a)

Amennyiben minden Krisztus követő ember komolyan venné, amit az Úrtól tanult imádságnak e kéréséhez indoklásként hozzáfűz, nem lenne harag a keresztyének között. Sőt, egy ilyen viselkedésminta láttán biztosan megtelnének és gyarapodnának gyülekezeteink hívő emberekkel. Ne feledjük, hogy ez az igazi cél, amelyet követnünk kell.

A megbocsátás azonban nem az "elnézés és elhallgatás művészete". Jézus nem nézi el és nem hallgatja el a bűneinket, hanem rámutat, nevén nevezi és a megbánt bűnt megbocsátja. A bűn az, ami minket Tőle elválaszt, és ezekről, ha bocsánatot szeretnénk kapni, beszélnünk kell az Úrral. Nincs más lehetőség. De hajlandóak kell legyünk beszélni azokról a dolgokról is egymással, amelyek embert az embertől választják el. Ez az út a megbocsátás felé. Nincs más lehetőség. Váljon ez céllá az életünkben. Ámen.