"Oh Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt." (2Krón. 14,11c)

Ez nem egyszerűen egy kérés, egy könyörgés Júda királyának, Asának szájából. Ez egy imád-ság. Ott áll egy völgyben, a szerecsenek túlerejével szemben. Pillanatokon belül elkezdődhet a csata. Szívében azonban nem félelem van, s nem egy kétségbeesett könyörgéssel ajkain tekint előre, hanem segítségül hívja azt az Istent, akit imád, mert tudja, hogy az Úr legyőzi az ellenséget.

Nem egyszer állunk mi is életünk egy-egy völgyében és azt látjuk, hogy kicsik és kevesek vagyunk, hogy győzzünk az ellenséggel szemben. De mi tudunk-e ilyen imádsággal Istenhez fordulni? Vagy félelmeink szorításában megszokott szólamokat mondogatunk csupán? Mi van a kimondott kéréseink és könyörgéseink mögött?

E mögött az imádság mögött, ott van egy ember, aki királyként minden bálványt kivetett életéből és kivettetett a rá bízott nép életéből. Nem csak ismeri, hanem cselekszi és cselekedteti Isten törvényeit és parancsolatait. Ott van egy ember, aki nem reméli, hanem tudja, hiszi, hogy az ő Istene győzelmet tud adni. Egy ilyen ember, egy ilyen imádság és a győzelem. Ez a recept, a megoldás. Használjuk és tapasztaljuk meg a győzelem örömét. Ámen.