"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld. 3,5-6)

     Néhány egyszerű szóban világít rá ez az ige arra a bonyolult, és mégis  annyira természetes kapcsolatra, ami az embert Istennel összeköti.  Érzelem és gondolkodás, szív és agy segíti egymást, vagy éppen mond ellent egyik a másiknak, amikor próbáljuk a láthatón túli dolgokat kifürkészni. Okoskodással semmire sem juthatunk, az emberben nincs olyan belső forrás, ami segítene túllépni önmagunkon. Ahhoz, hogy előre léphessünk, Istentől kell kérnünk a segítséget. "Jól csak a szívével lát az ember" - mondta a kis herceg. Lássuk hát az Urat szívünkkel, gondoljunk rá elménkkel, hogy segítsen teljes erejével. Ámen.