"Ne állj a rosszat akaró többség mellé." (2Móz. 23,2a)

         Ha ez a mondat csupán csak egy jó tanács lenne, akkor meggondolandó döntési helyzetet idézne elő bennünk. De mivel Isten igéjéről van szó, nos ezért kétségünk sem lehet arról, hogy a mennyei döntés sietett segítségünkre. Persze az ember éppen abban láthatta meg saját nyomorúságát már az ősidőktől kezdve, hogy függetlenítette magát Istentől, hiszen jó és gonosz tudásának birtokába jutva megszegte Isten tilalmát. A gond viszont az lett, hogy azóta is állandóan bajban van a jó és rossz döntésének pillanatában, ugyanis a sátán még ma is elhiteti vele azt, hogy könnyű azt a jót választani, amivel ő csalárd és látható módon kecsegtet. Így az ember hamar ott találja magát azok táborában, akiket a sátán észrevétlenül a saját táboraként toboroz... és nem kétséges ennek a tábornak a szándéka.

       De aki Isten szerint mérlegel hitből és szívből, nos az hagyja, hogy a mennyei jó Atya döntése vezérelje őt. Mert ugye: jól csak a szívével lát az ember, s ami igazán lényeges az a szem számára láthatatlan. Ámen.