"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt fogja aratni is."  (Gal. 6,7)

Gyermekként a téli estéken nagy érdeklődéssel figyeltem, amint anyai nagyapám gondos odafigyeléssel válogatta ki a legszebb kukoricacsöveket, azokról is a legszebb szemeket, hogy ha eljön a tavasz legyen jó mag a vetéshez. Ezeken az estéken dőlt el, hogy milyen lesz majd az aratás.

Az adventi idő lehet az az alkalom is, amikor gondos odafigyeléssel megvizsgálom gondolataimat, terveimet. Milyen karácsonyra vágyom? Mire fektetem a hangsúlyt az előkészületekben? Csak a karácsonyfa csillogjon, vagy az emberi szemek is, akikkel együtt töltöm az ünnepet? Vigyázzunk, "mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet." (Gal. 6,8) Az örök élet boldogsága már itt elkezdődhet, ha Istennek és embertársaimnak szeretetet vetek. Ámen.