"Maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék." (Jn. 15,9b;11)

Megmaradás. Igen sokszor találkozunk ezzel a gondolattal, melyet kisebbségi sorsunk céljaként hangoztatnak körülöttünk. Mi magunk is érezzük ennek súlyát és szükségszerűségét. Amiről azonban Krisztus beszél, az több, más és időszerűbb, de kisebbségi kérdés is. Megmaradni. Megmaradni abban a szeretetben, abban a krisztusi életformában, amelyet gyönyörűen elénk élt rövid földi élete során. Önfeladás, feltétel nélküli segítőkészség, alázat, türelem, megbocsátás, egyenlőség, megingathatatlan hűség ember, de legfőképpen az Atya iránt. Mindezekről beszélt és életével példázta, mert az Isten szava cselekedet is egyben. Ennek a szeretet-életvitelnek eredménye krisztusi öröm. Nem vegyül bele és nem határozza meg az aggodalmaskodás és félelem. Itt e földi életben számunkra egyre kevésbé, s majd beteljesedve az Isten országában egyáltalán. Na ez a megmaradásunk örömünk záloga. Ámen.