"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt." (Ef. 5, 15-16)

Nagyon sok olyan isteni üzenet van, ami homlokegyenest ellent mond annak, amit naponként hallunk, ami szerint leéli megannyi ember az életét. Ez az ige azonban harmóniában van a világi gondolkodással. A szándéka - feltételezem - minden embernek az, hogy ne ész nélkül, hanem bölcsen használja ki az idejét. Jusson idő mindarra, ami e földi életben örömünkre és hasznunkra van. De mi a cél, mert cél nélkül bármit is tenni balgaság. Ha az életünket nézzük, túl tudunk-e látni néhány évtizedbe szorított mulandó örömökön és eredményeken? Látjuk-e a folytatást, ami nincs már időkeretbe szorítva, hanem az általunk nehezen elképzelhető végtelenség, időtlenség jellemzi? Ha látjuk, akkor átértékeljük a bölcsesség és esztelenség fogalmát. Megváltozik a látásunk arra nézve is, hogy hogyan kell élni. Egészen másként osztjuk be az időnket. Elcsitul a saját akaratunk érvényre juttatása és hagyjuk, hogy az Úr akarata szabja meg életünk irányát és célját. Ámen.