"Életünk felől is kétségben voltunk: Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat." (2Kor. 1,8-9)

Akaratlanul is eszembe jutnak azok az emberek, akik Isten szolgálatában járva életveszélyben voltak, mert nem hagytak fel a vállalt feladataik végzésével. Próféták, apostolok, az első századi keresztyének, gályarabok, a kommunista rezsim alatt Bibliát csempésző lelkipásztorok, a mindenkori mártírok. Nem hétköznapi az a kitartás, amellyel  a cél felé tartottak. Mert volt céljuk, s ez az örök élet. Csak ezzel  a céllal szemünk előtt lehet ma is nyomdokaikba lépni. Ha ez nincs, akkor lesz megalkuvás, kompromisszumkötés, árulás, dezertálás. Bizakodjunk Istenben mi is, ma is és végezzük el azt a feladatot, melyet Isten éppen ránk bízott. Ámen.