"Krisztus testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért."(Zsid. 5,7)

Nem éppen a mai civilizációs mércével nézve tekinthető Krisztus emberi imádsága modernnek, de kiderül az, hogy ebben azonban a lényeg az istenfélelem. Érthető ez, hiszen kérni hittel lehet és "aki kér az mind kap", de rendkívül fontos megértenünk azt, hogy a hívő élet és az istenfélelem között fokozati különbség van. Mert valóban a hit alapfeltétele az Istenhez tartozásnak, de az istenfélelem ezen túl megy, hiszen ez már meg is határozza az emberi magatartásformát. Ez ugyanis együtt jár az Isten iránti feltétlen engedelmességgel, régi szóhasználattal élve jámborsággal és fegyelmezettséggel, amely mai értelemben véve is egy példás életforma. Jó tehát megértenünk és elfogadnunk, sőt követnünk ebben is a mi Urunk Jézus Krisztust, ugyanis Őt követve célállomásunk és végállomásunk a mennyei honba lehet. Ámen.