"Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és terméshozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." (ApCsel. 14,17)

     Néhány évvel Virágvasárnap után Pál és Barnabás meggyógyít egy születésétől sánta embert Lisztrában, mire isteneknek kiáltja ki őket a tömeg, majd rövidre rá Pált megkövezik. Mert a tömeg az mindenkor csak tömeg. Nem imádkozik, csak kiabál. Akár hozsannázik is, de épp úgy gondolkodás nélkül, mint ahogy "feszítsd meg"-et ordít. Pál próbálja gondolkodásra bírni őket, ezúttal hiába. Az Istenről szóló bizonyságtétel csak a fülükig jut el, eszük és lelkük zárva van. Vannak helyzetek, amikor nem használ sem a szép szó, sem a józanság, sem a csodatétel. Ezért kell idejekorán vigyázni és imádkozni, nehogy újra Pilátus udvarában találjuk magunkat. Ámen.