"És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett." (1Móz. 3,6)

Azon a napon beindult az emberi faj pusztulásának láncreakciója. Az is evett, majd a következő is evett, és a következő is evett... Folytatódik a sor, melyet megszakítani nincs ereje az embernek. Mennyi tiltott gyümölcs van ma is, ami kedves a szemnek és kívánatos a bölcsességért. Leszakítjuk az élet édes gyümölcsét, melyet tudjuk, hogy nem szabad, sőt még másat is, a társat is fogyasztásra csábítjuk. Pedig ott az Élet fájának csodálatos gyümölcse is. Talán nem olyan kedves és kívánatos a mi emberi szemünknek, de aki megízleli, az soha meg nem éhezik. Örökké tartó boldogságot nyújt, mindenre elég erőt, igazi Isten-i bölcsességet a mindennapokhoz. Milyen jó lenne, ha mindenki az Élet fájáról szakítana naponta, és adna a másik Ádámnak, azaz a másik embernek is. Ő is venne és ő is adna a következő embernek... Így e láncreakció folytán Isten akarata és terve valóra válna, minden ember megtérne és az örök életre eljutna. Ámen.