"Ő képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal." (Zsid.5,2)

     Néhány napja kérdezte egy ismerősöm, hogy Jézus a hegyi beszédben miért támaszt teljesíthetetlen elvárást velünk szemben azzal, hogy legyünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk? Azzal válaszoltam, hogy a kitűzött cél nem lehet ennél alább, mindannyiunknak igyekeznünk kell ezt elérni, noha Jézus ismeri gyarlóságainkat, tévelygéseinket, és jól tudja, hogy ebben az életben legfeljebb közelíteni tudjuk a tökéletességet. Nem a lehetetlent várja el tőlünk, hanem mint hajótörötteknek a felsejlő partot, megmutatja a ránk váró menedéket. Közben pedig - miután emberként körül volt véve gyarlósággal - teljes együttérzéssel vigyázza törekvésünket, hogy ha csüggedünk is, fel ne adjuk küzdelmünket. Ámen.