"A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává." (Zsolt.104,4)

     Míg az ókor emberei szélben, tűzben Isten kezét látták, és üzenetét, akaratát keresték, addig a modern ember meteorológiát és fizikát lát, Istent pedig nem keresi. Van egy jó nagy és sötét kamránk, aminek azt a nevet adtuk, hogy "babonaság", aztán oda bezsuppolunk mindent, ami racionálisan és tudományosan nem magyarázható, mások viszont a természetfelettit vélik felfedezni benne. Értem én, hogy a babonás félelem helyett kívánatosabb a tudományos felvilágosultság, de attól még fűben és fában, szélben és tűzben megláthatjuk a mi Mennyei Atyánkat. Számomra legalábbis nagyon sivár lenne az a világ, amiben csak kémiai folyamatok, vagy légköri jelenségek léteznének. Ha tüzet látok, leginkább az égő csipkebokorra, vagy kettős lángnyelvekre gondolok, a szélben pedig hozzám szóló hangokat keresek. Mert tudom, hogy Isten itt van ezekben. Ámen.